Anno... 2007. szeptemberében írta rólunk az Ózdi Közélet
A hûségrõl szólt vasárnap délelõtt az olvasmány,
a szentlecke és az evangélium is az Ív
úti templomban, ahol felszentelték az ózdi
Vitárius István Bandérium zászlaját, majd
a huszárok esküt tettek, és ezzel a 8.
Coburg ezredhez tartoznak.
Színpompás felvonulással kezdõdött Gömör-
-Kishont vármegye bandériumának ünnepélyes
zászlóbontása. Az 1848-as egyenruhába öltözött
mai huszárok egy része lóháton, a többiek és a
díszvendégek hintón érkeztek Urajból az Ív úti
templomba, ahol rengetegen várták a rendhagyó
misét. A csapatzászlót Benedek Mihály polgármester
adta át és Székely Dénes plébános szentelte
fel, aki az egyházmegyei fõpásztor, dr.
Ternyák Csaba köszöntését is tolmácsolta. Az
egri érsek azt kérte: ennek a napnak felemelõ eseménye
erõsítse mindenki keresztény hitét, növelje
a vallásos élet gyakorlását.
Miután a zászlóanya, az ózdi születésû vívó
világbajnok, Stefanek Gertrúd felkötötte a szalagot,
tizenkét huszár és két kadét tett esküt,
mely szerint õseik hagyományait hûen ápolják,
segítik az árvákat és elesetteket, védelmezik a
nõket és gyermekeket. Elöljáróik elvárásainak
mindenkor és mindenhol maradéktalanul eleget
tesznek, mindennapi életüket fegyelmezetten,
becsülettel és tisztességgel a magyar nép szolgálatába
helyezik.
Csodálatos és szakszerû volt az eskütétel –
sommázta vitéz Cserhalmi Pál nyugállományú
rendõr ezredes, a Magyar Huszár és Lovas Hagyományõrzõ
Társaság titkára, aki a lovas díszõrség
huszáralaki szabályzatát írta. Az ezredes
kiemelte: tisztavatáson ma is elkövetnek hibát,
az idén is két ujjal, kesztyûben tették le az esküt,
az ózdi huszárok viszont lehúzták a kesztyût,
három ujjukat emelték fel – Atya, Fiú,
Szentlékek –, ahogyan kell. Ilyenkor fegyver
sem lehet a kézben, tehát akkor, amikor a csákót
leveszik, elengedik a kardot.
– Maga a zászlószentelés is úgy zajlott, ahogy
azt annak idején csinálták, az elõírt négy személy –
ezredtulajdonos, zászlót adományozó, zászlóanya,
helynök (pap) – jelképesen beütötte a szentháromságot
jelentõ három-három szöget – taglalta az ezredes
a részleteket. – Öröm volt látni, hogy a kis
huszárok is nagyon komolyan vették a ceremóniát.
Egyébként az ózdiaknak olyan a ruhája, mint a
Magyar Köztársaság Nemzeti Lovas Díszegységének.
Tudni kell, hogy a szabadságharc alatt négy
olyan huszárruhát viseltek, amelynek piros volt a
nadrágja, a felsõ rész zöld, csak a csákó színe tért
el. A Coburg huszárezred volt az, amely a Vilmos
ezreddel hazaszökött, sokan itt érték el a
magyar határt. Nagyon örülök, hogy az ózdiak
ezt az egyenruhát választották, és látom a minõséget,
ami azért is fontos, hogy a teljesen politikamentes
hagyományápolás magas szinten megmaradjon.
Cserhalmi Pál elárulta, a
dekoratív ruhát úgy alkották
meg, hogy minden lehetséges
módon megvédje viselõjét a
kardvágásoktól. A felvert 32
méter zsinórban fémszálakat
szõttek, a bal kézen panyókára
vetett mente (felsõkabát) a
kantárszárat tartó kezet védte,
míg a másik kézben a kard
szabadon mozoghatott. A magas
csákó pedig elvezette a
kardot, ezzel megakadályozta
a fejsérülést.
Az ózdi huszárok a jövõben
számtalan városi rendezvény
színvonalát emelik. Mint a parancsnok,
Vitkó Egon lapunknak
korábban nyilatkozta, bárki
jelentkezhet soraikba, aki
kiállja a próbákat, és hajlandó
rendszeresen velük gyakorolni,
képezni magát. Szeretnének
majd az iskolákban élõ történelemórákat
tartani, feltéve, ha
lesz érdeklõdés a huszárok érdekes
világa iránt.